Harc a bankokkal

Már készül a Top5-ös listánk arról, hogy itt Angliában mi az 5 legnagyobb hülyeség… Azt még nem tudom, hogy a bankrendszer hanyadik helyen lesz, de biztos helye van ezen a listán…

Minden ott kezdődött, hogy szerettünk volna bankszámlát nyitni. Ehhez viszont igazolnunk kell jelenlegi lakcímünket. Ki küldtek nekünk egy hivatalos levelet, amit visszavittünk nekik, de nem fogadták el, mondván, hogy „ez túl egyszerű, ez nem bizonyít semmit”. Víz-villany- vagy gázszámla kell nekik. Viszont jelenleg egy szobát bérlünk egy ismerősünktől, ezért egyetlen számla sincs a nevünkön. Még azt sem fogadják el, ha az illető igazol minket. De! Ahhoz, hogy fizetést kapjunk, ahhoz mindenképpen szükségünk van bankszámlához. Ahhoz, hogy saját albérletbe mehessünk, mindkettőnknek dolgoznia kell, és kell, hogy legyen fix fizetésünk… Amihez ugye kell bankszámla. Vagyis: munkához bankszámla kell, bankszámlához lakás, lakáshoz munka. Angol barátaink többször is elkísértek minket a bankhoz, hogy egyáltalán kitaláljunk valamit közösen, de ők is csak azt mondják: „Catch-22”- Ördögi kör.

A fizetést nem utalják át a magyar bankszámlánkra, de egyébként felesleges is. 4 bankkártyánk van, de sajnos egyik sem dombornyomott, így nem egyszer derült ki a pénztárnál, hogy a bankkártyánkat nem fogadja el… (valahol igen, valahol nem).

Viszont még ennél is kellemetlenebb volt, amikor KP-t akartam kivenni, és az ATM nem adott ki pénzt. Viszont a számlámról levette az adott összeget. Felhívtam a magyar bankot, akik 17 nap múlva visszaadták a pénzt. (elkérték az ATM kamerafelvételét, ami bizonyította, hogy nem adta ki a pénzt)

Tehát, összegezve az eddigi gondjainkat: angol bankszámlát nem tudunk nyitni, KP-t nem minden ATM-ből tudunk felvenni, illetve gyakran nem fogadják el a magyar kártyánkat…

Végső elkeseredésünket látva, az egyik bank alkalmazottja azt ajánlotta, hogy menjünk át a HSBC Bank-ba, mert az „külföldi-barát” bank. Való igaz, hiszen itt nem kellett igazolnunk az angol lakcímünket, elég ha a magyart tudjuk. DE! A lakcímkártyánk magyar nyelvű, SZIG kártyánkon ill. útlevelünkben nem szerepel a címünk. Mobilszámlát nem fogadnak el, a többi számla meg nem a mi nevünkön van/volt. Még a hivatalos fordítást sem fogadják el…

Most mégis úgy tűnik, végre a végére érünk ennek a történetnek, mert azt elfogadják, ha a munkaadónk ír egy hivatalos levelet a banknak, mely tartalmazza az angol, illetve a magyar lakcímet! De ezt csak ez az egy bank fogadja el, a többinél semmit sem tudtak segíteni.

Úgyhogy, ha valaki szeretne Angliába költözni, mi ezt a bankot tudjuk ajánlani…

k.

Állásinterjú... Ez egy vicc!

Találtam egy álláshirdetést, ami nagyon megtetszett: „Rendezvénymarketing…” Na, mondom, itt az én időm! Tapasztalatom is van ezen a területen, illetve a végzettségemmel is megegyezik, így jelentkeztem. Még aznap fel is hívtak, hogy következő hét ketted menjek be hozzájuk.

Kedden 18:00-kor (!!!) volt az interjú, ami sajnos nem a legjobban sikerült. A hirdetésben csapattagokat kerestek, ezért ennek megfelelően válaszoltam a kérdéseikre… A végén mondta a cégvezető, hogy ők igazából csoportvezetőt keresnek. Majd a szokásos „majd értesítjük” szöveggel kikísért… Természetesen az értesítés elmaradt.

2 nappal később találtam egy hasonló hirdetést, amire szintén jelentkeztem. Szintén visszajeleztek, hogy már másnap mehetek interjúra, de csak a visszaigazoló e-mailből derült ki, hogy ugyanaz az épület, emelet, és ugyanaz a cég! Viszont, mivel más ember írt vissza, ezért úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm, illetve nem árt a gyakorlás…

Pénteken bementem a céghez, és valóban más emberrel volt az interjúm. Amíg vártam rá az előtérben, a cégvezető (aki kedden nem vett fel) többször is elment mellettem, de nem ismert fel, mivel éppen vagy a homlokomat vakartam, vagy úgy tettem, mintha újságot olvasnék. Azért az kicsit ciki lett volna, ha jelezi a HR-esnek, hogy velem már nem kell foglalkoznia… Az interjú viszont kifejezetten jól ment, mivel már tudtam mit akarnak hallani. 

A „Mért költöztem Angliába?” kérdésre simán rávágtam, hogy „szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol nagyobb felelősségem van, akár vezethetek másokat” illetve „szeretek nyomás alatt dolgozni…” Az már csak hab volt a tortán, amikor a „mért pont a mi cégünknél szeretne dolgozni” kérdésre azt válaszoltam, hogy „önökben nagyszerű karrierlehetőséget látok, ami számomra egy előrelépés lenne…”

Még aznap visszahívtak, hogy jövő héten lesz a második forduló :D

Egyébként nem valószínű, hogy vállalnám ezt a munkát, mert ezen a 2. interjún az is kiderült, hogy nem pontosan arról van szó, mint aminek meghirdették… Gyanúm szerint ez becsöngetős értékesítés, ami kicsit más, mint a rendezvénymarketing… De ettől függetlenül, tapasztalatszerzés végett elmegyek jövő héten is.

kolos

Edina sálja

Minden a Primark-ban kezdődött… Aki ismeri ezt a ruhaüzletet, annak nem kell magyarázni. Anglia egyik legolcsóbb üzlete, ami egyébként magyar viszonylatban is messze a „legpénzárcabarátabb” üzlet lenne. (egy Kazinczy veszett el bennem:P). 

Tehát Edina kinézett egy összegöngyölt, nonfiguratív sálat 2 fontért. Tényleg jól nézett ki, és mivel csak 173 sálja van, ezért sürgősen venni kellett még egyet :) 

2 hét múlva szomorúan mutatta nekem, amit anno az üzletben nem vett észre: 3 hatalmas halálfej van a közepén, ami megmagyarázza, hogy mért volt összegöngyölve. Úgyhogy ezzel véget is ért sálunk rövid, 2 hetes élete…

A viccet félretéve, elgondolkoztam ezen a kis eseten. Az életben sok olyan dolog van, ami látszólag jó és kívánatos, de a vége romlás, rosszabb esetben halál. Anélkül hogy kiemelnék ilyen tárgyakat, szereket, vallásokat, vagy cselekményeket, nagyon sok ember kerül ebbe a csapdába, melynek eredménye depressziótól leuralt, boldogtalan, és kiégett élet. Persze az ember keresi a kitörési pontokat, de az újabb, jónak-tűnő dolgok csak még mélyebb állapotot eredményeznek. 
Sokan mondják azt, hogy az alkohol és a különféle drogok épp erre adnak megoldást. Biztos, hogy megoldást nyújtanak, vagy csak elterelik a figyelmemet erről a fájdalmas érzésről, problémáról?
A legtöbb film és klip azt az üzenetet hordozza, hogy a pénz, a siker és a karrier az orvosság erre a megoldhatatlan helyzetre. Biztos, hogy a pénz és jólét okozta külső hatás megoldást nyújt az én belső kiégésemre? Sok ember szerint igen, sőt valóban a pénz boldogít. De akkor mért van az, hogy sztárok és befolyásos emberek sokasága szenved depressziótól, drog-és alkoholfüggőségtől? 

Milliók teszik voksukat a különféle vallások és természetfeletti nyújtotta megbékélésre. Én is valahol ebben látom a megoldást. De a sok száz vallás közül melyikben van az igazság? Mindegyikben, vagy csak az egyikben? És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mely rengeteg háború, széthúzás és gyűlölködés okozója. Egy vallást sem szeretnék nevén nevezni, de felteszem a kérdést: Tényleg valóság, amiben hiszek, vagy csak szeretném, hogy az legyen, és bemagyarázom magamnak?
Szeretném leszögezni, hogy én egy vallásban sem hiszek. Ha olvastad már lejjebb a bejegyzéseinket, akkor láthatod, hogy nem egy vallás, hanem egy személy, Jézus Krisztus változtatta meg az életünket. És Ő nem egyenlő egy vallással. Jézus szeretetről beszél, és nem keresztes háborúk véres térítéseiről. Kegyelemről és elfogadásról, és nem lenézésről, vagy ítélkezésről. Megbocsájtásról, és nem gyűlölködésről. Tiszta lapról, és teljes helyreállásról, és nem bűntudattól leuralt életről. Boldogságról és nem értelmetlen szokások és liturgiák gyakorlásáról. Ő valóság és Élet. Ő benne boldog az életem, és úgy érzem, a helyemen vagyok. Benne találtam meg az élet értelmét, amit annyi ember keres. 
Nem számít mit tettél, nem számít ki vagy, nem számít mit értél el eddig, nem számít milyen mélyen vagy, Isten szeret téged. Azért aki vagy. Nem tudsz olyan jót vagy rosszat tenni, ami változtatna ezen. Ő szeret, mert Ő maga a Szeretet. 
Ez nem egy tündérmese, ez nem egy kitaláció, ez az igazság. És ezt nem bemagyarázom magamnak, hiszen én is megtapasztaltam ennek valóságát és erejét.


„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János evangéliuma 14:6)

k.

Minden jó, ha a vége jó...

Tegnap (hétfőn) felhívtak attól a cégtől, akiknél állásinterjún voltam. Közölték, hogy szeretnének alkalmazni. Múlt hét péntekre ígérték a választ, de akkor nem tudtak engem elérni. A lényeg, hogy emiatt csak tegnap kerestek fel, és ma volt az első munkanapom. 

Ami azt illeti, nagyon megszenvedek ezzel a melóval, mivel telefonon keresztül kell értékesíteni cégeknek. Úgy érzem a mércét túl magasra tettem, de bízom benne, hogy meg tudok birkózni ezzel a feladattal. Ahogyan már korábban írtam, ezt kicsit később terveztem, de valamiért jelentkeztem egy ilyenre is. Azért akartam telefonos munkát, mert az egyik leghatékonyabb terep a angolom fejlesztésére. Egész nap angolul kell (!) beszélnem, + meg kell értenem az adott ember akcentusát, amit a telefon még inkább megnehezít. 

Amúgy a termék nagyon jó: webes reklámfelületet kell eladni. Ez hasznos a cégeknek is, és legalább nem zepteres víztisztítót kell tukmálni. Apropó tukmálás… Az ilyen stílust mindig is nagyon utáltam, most még is azt kívánom, bárcsak már itt tartanék angolból :)

Úgyhogy nem tudom mennyire lesz hosszú távú a munka, de az biztos, hogy megteszem a tőlem telhetőt! 

k.

Prostik és hajléktalanok között

Nagy hatással volt ránk a tegnap este. Az !Audacious gyülekezet minden csütörtökön vendégül látja a hajléktalanokat és mentálisan sérült embereket, illetve heti 2szer 2 csapat megy ki az utcákra, és ételt visz a hajléktalanoknak, és beszélgetnek a prostituáltakkal.

Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Először a gyülekezetbe mentünk, ahol meleg levessel, és szendvicsekkel várták a hajléktalanokat. Este hétkor nyitották ki az ajtót, de már negyed órával kapunyitás előtt ott álltak. Egy kisebb teremben volt nekik megterítve, ahová több mint 30 hajléktalan érkezett, és kb 2,5 órát voltak ott. Eközben a gyülekezet tagjai beszélgettek velük. Mi Viky-vel beszélgettünk, aki 60 éves, és mentálisan is sérült. Többen azt mondták, hogy azért szeretnek idejárni, mert itt nem csak ételt kapnak, hanem szeretetet is. Megölelik őket, beszélgetnek velük, s igény szerint hajvágást is kérhetnek egy gyülekezetbe járó fodrásztól. Természetesen a kis termet elárasztotta a hajléktalan-buké, viszont ennél sokkal érezhetőbb volt az a szeretet, ahogyan mi álltunk feléjük.

Mi csak háromnegyed órát voltunk velük, mert 2 másik csapattal mentünk ki az utcára. Edina a lány-csoporttal ment, mivel a prostituáltakhoz csak nők mehetnek. Ennek oka nagyon megdöbbentő: mivel csak férfiak „használják” őket, ezért bennük nem bíznak, nekik nem hisznek. Én egy másik csapattal mentem, és ételt vittünk az utcán élőknek.
Hajléktalan-misszióról már szerintem mindenki hallott, viszont számunka nagyon új volt a prostituáltak felé való kimozdulás. A csapattagok megosztották velünk eddigi tapasztalataikat: vannak angol örömlányok, illetve külföldiek. A külföldiek többnyire románok, akik az emberkereskedelem áldozatai lettek. Ők sokszor csoportokban vannak, és nem lehet velük beszélgetni, egyrészt a nyelvi akadály miatt, másrészt mert figyelik őket. 

"Edina & a prostik
2 gyülis lánnyal mentem ki arra a környékre, ahol ők voltak. Kocsival mentünk, és ahol megláttunk egy prostit, ott kiszálltunk, étel illetve meleg italt adtunk neki, de a legtöbbjük cotton-ra tartott igényt... 
Az egyik lány egy 18 éves lány volt, aki fél éve űzi itt az "ipart" Manchesterben és már van egy 3 éves kisfia. 
Egy idő után mindegyik jelezte, hogy jobb lenne, ha mennénk, hiszen szeretnék folytatni a tevékenységet... De a beszélgetés közben is megfigyelhető volt, hogy folyamatosan az utcát, környéket pásztázták a következő kliensükre várva. Így pár perc után éreztük, hogy zavarunk, ezért továbbálltunk. 
Semmi olyat nem mondtunk, hogy „ez undorító, hagyd abba!”, vagy „ez bűűűűűn!!!” Csupán szerettük őket, és beszélgettünk velük. 
Mint már említettem, a prostik első kérdése általában az volt, hogy: „Van nálatok óvszer?” És nem véletlenül kérdezték ezt meg. A gyülisek sok esetben adnak is nekik, hogy legalább valamennyire "biztonságban" legyenek. 
Egy gyülekezet óvszert osztogat?!?!?! Hát nem megdöbbentő?! Hát nem az lenne a feladatuk, hogy jelezzék nekik, hogy ez erkölcstelen? NEM! Az a feladatunk, hogy szeressük őket, ahogyan Isten is szereti őket. És ha nem tudod megakadályozni (mert egy gonosz emberkereskedő szervezet áldozata lett), akkor segíts neki, hogy legalább ne essen teherbe, hogy utána abortusza legyen. Mi ezen személy szerint nagyon ledöbbentünk. Ezek a lányok szeretetéhesek. És ha lenézve és vádolva állunk hozzájuk, akkor semmi esély rá, hogy Isten kegyelmét megtapasztalják. Nekünk annyi a feladatunk, hogy képviseljük az Ő szeretetét."

Mért is írom ezeket? Kedves ismerősöm, lehet hogy te eddig azt hitted, hogy Isten egy "villámokat szóró isten", aki abban leli kedvét, hogy megbüntesse az emberiséget. Azt még talán elfogadod, hogy létezhet valaki ott fent, de hogy szeressen is, az ki van zárva… Sajnos a mai kereszténység nem jól képviseli Isten szeretetét. Jézus, amikor itt járt a földön, nem az előkelő gazdagok társaságát kereste, nem azokkal az emberekkel volt, akik óriási hatalommal és befolyással rendelkeztek. Ő bűnösökkel vacsorázott, koldusokkal és prostituáltakkal beszélgetett. Nem lenézte őket, nem undorral közeledett feléjük, hanem szerette azokat is, akiket a társadalom megvetett. Jézus személyében Isten jóindulata és szeretete valósult meg, nem pedig az ítélete.

És miért volt erre szükség? Mert az emberiség döntött úgy, hogy elfordul Istentől. Jézus állította helyre azt a hidat Isten és az ember között, melyet az ember rombolt le saját döntésével. Ez a híd már helyreállt. A kérdés csak az: átmentél már rajta?

Szeretnénk többször is csatlakozni ehhez a csapathoz, mivel nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Kezet fognak és megölelik a hajléktalanokat és a prostituáltakat, hiszen nem megvetik, hanem szeretik őket. Ugyanazt képviselik, ahogyan Isten áll hozzám és hozzád.

János első levele 4:9-10

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

k.& e.

Életem első angol állásinterjúja...

Péntek 13... Egy átlagos nap... napsütés-jégeső-napsütés-újabb eső... Ez még a szerencsésebb verzió, mert 2 napja séta közben négyszer kapott el a jégeső. 

Na, a lényeg, hogy az eső előtt megtörtént életem első angol nyelvű állásinterjúja. Egy weblapfejlesztő cég hívott fel tegnap, B2B értékesítésről lenne szó. Ami meglepő volt, hogy telefonon minden értettem. Sajnos itt Manchesterben rengeteg különböző akcentussal találkozunk, és mindenkihez kell kb 1-2 perc, mire elkezdem megszokni az adott dialektust. Utólag kiderült, hogy a csávó francia, ezért volt sokkal érthetőbb. (nem dugdossa ki a nyelvét beszéd közben ;)) Egyébként az angol értékesítést még nagyon korainak tartom, nem sok esélyt adtam neki, de gyakorlásnak mindenképpen jó lehetőség az interjú... 

Kis társalgás után magamra hagytak egy 2 oldalas papírral, hogy tanulmányozzam át, és adjam el nekik a szolgáltatást. Egyébként számítottam erre, mivel a budapesti munkahelyen is ez volt az interjún, csak ott 14 oldalas volt a brosúra. Kicsit tartottam az angoltól, de én értettem magamat, remélem ők is engem :) Amúgy az egész interjú kb 45 percig tartott, és mivel én voltam az utolsó jelölt, ezért még ma este választ is adnak.

Lehet szurkolni ;)

K.


Most már nem kell szurkolni, nem kaptam meg :-/ Ahogy írtam, tapasztalatnak jó volt, és tutira lesz majd valami...

Egy kis angol lecke

Csak röviden: hogy is vannak az étkezések angolul?? 

breakfast - lunch - dinner ?? igen, de mégse! :) 

picit mégis máshogyan! 

A "breakfast" nem hagy cserben minket, DE néha a "lunch" lehet lunch és dinner is!! (a szövegkörnyezetből remélhetőleg ki tudod találni, ha nem, az is segíthet, ha ránézel az órára.) 

A legfontosabb étkezésük a "tea", ami 5-6 körül van délután (szóval ha valaki tea-ra invitál Angliában, ne egyél sokat előtte, mert nem csak teázgatni fogtok... :) ) 

A későbbi étkezés pedig lehet "supper". 

szóval a dinner-nek megvannak a helyettesítői, ezért szeretné kipackázni a lunch-ot... :) 

nos, azt hiszem, megvolt a mai angol lecke! Jó éjt mindenkinek! :)

E.